[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Gerd összeszorítottajkakkal, komor arccal hallgatta végig.Tina szavaiból megtudhatta, amit úgyisrég sejtett, hogy Dolf és Nita között nem volt már semmiféle közösség.És hogyföltételezése a ma történtekrQl nagyon is közel áll a valósághoz.El tudtaképzelni, mi okból menekült el Nita Dolftól, és minden önuralmára szükségVolt, hogy megQrizze a nyugalmát.Tina vállára tette a kezét, és így szólt: Most menj haza, Tina, és szedd össze a legszükségesebb holmikat azúrnQdnek! Meg tudod csinálni úgy, hogy senki ne vegyen észre?Tina bólintott. Igenis, Gerd úrfi.Azt hiszem, az aludni fog legalábbis reggelig.El tudokjönni észrevétlenül.Bepakolom a nagy kofferbe, amire szüksége lehet agyereknek, és még ma este el is viszem neki.Hova vigyem? Hozd csak el ide, ez közelebb van.Az inasom majd elviszi Horstékhoz. Jól van, Gerd úrfi, de lehet, hogy csak késQbb tudok jönni.Vigyáznomkell, hogy a cselédség ne lásson meg. Jól van, Tina, fQ az óvatosság.Az nem baj, ha késQn jössz.Én fönnmaradok, megvárlak mindenképp.Ha zárva találod lenn a kaput, csak tapsoljegyet, és én lemegyek. Igenis, Gerd úrfi& illetve professzor úr, így illenék nevezném.Hiába,mindig elfelejtem. Jobb szeretnék neked Gerd úrfi maradni mosolygott Gerd. Mertkülönben én is titulusokkal foglak kínozni téged. Jaj, Istenkém, csak azt ne, Gerd úrfi! Olyan büszke vagyok rá, hogy mégmindig tegez, mint kisfiú korában.Nitácska is tegez ám, és büszke vagyok rá,mint valami kitüntetésre. Amit meg is érdemelnél, te jó lélek.De most menj, hozd el a holmikat!Tina hazasietett.Éjfélre járt már, mikor Gerd meghallotta a megbeszéltjelet.Tina hatalmas, tömött koffert hozott, amit Gerd másnap elküldöttHorstéknak néhány magyarázó sor kíséretében.Nemigen aludt ezen az éjszakán.Egész idQ alatt azon töprengett, hogyansegíthetne Nitának, s mégsem jutott kielégítQ eredményre.Éppenséggel Q az,aki nem tehet érte igazán sokat.És félt a saját vágyaitól is.Hogy is lehetnepártatlan Nita ügyében? Ha bármit is tenne érte, amögött nem húzódna meg atitkos vágy, hogy a saját maga számára akarja szabaddá tenni? Hiszen Q is csakember.Mit is tehetne, hogy ne essen bqnbe, hogy ne a maga hasznát keresse? Neméppen azzal szolgáltatja ki Nitát, ha Q jár el az ügyében? Nem fogna Dolfgyanút, ha Q követelné tQle az asszony szabadságát? Addig-addigmorfondírozott, míg végül úgy találta, legjobb, ha Q teljesen kimarad azügybQl.Holnap reggel azonnal elmegy az apjához, és mindent elmond neki.Valóban mindent.Apjának kell eldöntenie, mi történjék ezután.Ez a gondolatvégre megnyugtatta.Amikor Dolf elrohant, Bernhard Falkner testileg és lelkileg olyan megtörtállapotban volt, hogy alig állt a lábán.Kénytelen volt ágyba feküdni, s ezértnem fogadhatta Juanitát sem, pedig eleve magához kérette, hogy a Dolffal valómegbeszélés után azonnal közölje vele a döntést.Másnap reggel csodálkozva hallotta, hogy Gerd akar vele beszélni.Mindazonáltal épp kapóra jött.Amúgy is föl akarta keresni az anyja utolsólevele miatt.A dolgozószobájába kérette a fiút, és igyekezett az öltözködéssel.Nem érezte magát most sem igazán jól, de már úgysem bírta volna tovább afekvést, Helene asszony még nem került elQ.Gerd nem bánta, hogy nem kellüdvözölnie.P egyébként még nem tudta, mi játszódott le tegnap a férje és fiaközött, mert egyikükkel sem beszélhetett azóta.Türelmetlenül várta a döntéstNita pénzérQl.Gerdnek nem kellett soká várnia, apja kisvártatva megjelent.Sápadt volt azarca és elgyötört. Remélem, nem vagy komolyan beteg, édesapám? kérdezte Gerdaggodalmasan.Az öregúr nagyot sóhajtott, és egy fotelbe ereszkedett, fiát is hellyel kínálva. Fizikailag semmim bajom, fiam.De tegnap borzalmas lelkimegrázkódtatásban volt részem, azért vagyok ilyen levert.Ki mondta, hogybeteg vagyok? Juanita. Ó, igen& el kellett küldenem, pedig fontos megbeszélnivalónk lett volna.De, mint említettem, nagyon rossz lelkiállapotban voltam. Valami baj történt, édesapám? tudakolta Gerd, meg is feledkezve egypillanatra a maga gondjáról.Apja hosszú, különös pillantást vetett rá, aztán halkan azt mondta: Nem hiszem, hogy történhetne velem ennél rosszabb is.De ítéld megmagad! Nézd, mi van itt.Íróasztalából elQvette Maria levelét, és odaadta a fiának.Gerd halálosanelsápadt, s úgy bámult rá, mint aki nem hisz a szemének.Önkéntelenül alevéltárcája után nyúlt, amely azonban ott volt a helyén, a zsebében. Hogy került hozzád ez a levél, apám? kiáltotta rémülten. Te veszítetted el tegnap Dolf lakásában, mikor elejtetted a tárcád.Gerd nem jutott szóhoz döbbenetében.Igaz& emlékszem& de észre sem vettem, hogy ez a levél ? Ott maradt.Dehogy kerül a kezedbe, éppen tehozzád?Apja a tenyerébe támasztotta a homlokát. Mióta van nálad ez a levél, Gerd? kérdezte anélkül hogy felelt volna afia kérdésére.Gerd résztvevQén, aggodalommal nézett rá. Régóta már, apám.Gertrud nénitQl kértem el, még azelQtt, hogyelköltöztem volna itthonról.Mindig magammal hordtam, mint drága emléket.De nem kellett volna a te kezedbe kerülnie, ez borzasztó.Miféle végzetesvéletlen volt ez? Én úgy akartam, hogy ne tudd meg soha.Még akartalakkímélni a szörnyq valóságtól.Bernhard Falkner eltakarta a szemét. Az anyád fia vagy, az Q nemes lelkét, jó szívét örökölted.P ismegbocsátott nekem, pedig én hajszoltam a halálba.Mégsem vádolt egy szóvalsem, nem& Q mindent megbocsátott! Édes fiam& óvjon meg a jó Isten attól,hogy valaha így kelljen állnod a gyermekeid elQtt, mint most nekem! kiáltotta kétségbeesett fájdalommal.Gerd megfogta a kezét. Apám, édesapám, mindnyájan szegény, tévelygQ halandók vagyunk.Nevádold magad! Bárcsak megkímélhettelek volna ettQl! De hogy került hozzád alevél? Dolf öcséd hozta el nekem jött a súlyos, tompa felelet.Gerd összerezzent. Dolf? De ügye nem tudta, mi van benne? Ugye, apám, nem tudta? kérdezte zaklatottan.Bernhard Falkner eltakarta a szemét, és hallgatott.Gerd elQrehajolt, Beszélj, apám! Dolf idehozta, hogy add vissza nekem, ugye& de nemtudta, mi ez& és te is csak véletlenül olvastál bele, ugye? kérdezte könyörgQhangon.Az öregúr erre elvette kezét az arca elQl, és ránézett fénytelen szemével. Nem, fiam, nem így történt.Az öcséd nem olyan nemes lelkq és finomérzésq, mint te.Diadalmasan hozta a levelet, hogy felhasználja ellenem.Nemakartam kiadni neki Nita vagyonát, mert kicsapongóan, méltatlanul élt, ésnem tudtam többé bízni benne.Erre kijátszotta ezt a tromfot azzal, hogynekem nincs jogom ítélkezni fölötte olyan bqnökért, melyeket én örökítettemrá.Gerd izgatottan felugrott. Ó, az alávaló! kiáltotta magánkívül.Bernhard Falkner komoran nézett rá
[ Pobierz całość w formacie PDF ]