[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.ElQbb legyen kezében a szerzQdése, és majd csak aztán hiszi el igaznak ezt a csodaszép mesét.Sok egyebet megbeszélt még a kereskedelmi tanácsossal, és számos újítási, jobbításijavaslatot tett. Átköltözhetek az intézQi lakba, csak elQbb fel kellene javítani kissé az állapotát, amelyigencsak leromlott, amíg senki nem lakta mondta, amikor vendége már szedelQzködnikezdett. Ezt is megbeszélem a vevQvel, és majd Q dönt.Akkor hát a viszontlátásra, kedves vonRautenau úr! Örülök, hogy én hozhattam meg a jó hírt.Ég áldja, és sok szerencsét! Amintminden elrendezQdik, megint felkeresem.Ha már korábban eszébe jutna valamilyentisztázatlan kérdés, forduljon hozzám bizalommal! Úgy lesz,Arnold a kocsijáig kísérte a kereskedelmi tanácsost.Besegítette az ülésre, majd a két úrmeleg kézszorítással vett búcsút egymástól.A fiatalember addig nézett a távolodó autó után,míg az rákanyarodott a széles országútra, aztán visszament a házba.Vadul kavargó gondolatai azonban nem hagyták nyugodni.Felnyergeltette a lovát, és vadvágtában bejárta a mezQket, réteket, amelyek már téli álmukat aludták.A metszQen hideglevegQtQl ismét kitisztult a feje, de a gondolatai még mindig Ruth Rupertushoz szálltak.Beérné-e annyival, hogy egy intézQ felesége legyen, már ha egyáltalán viszonozza aszerelmét? Hogyan udvaroljon neki, ha ilyen messze élnek egymástól? A távolság áthidalásáramindenképpen kitalál valamit, azt viszont jó lenne tudnia, hogy a bájos teremtés felcserélné-ea nQvére gazdag házában megszokott kényelmet az itteni körülményekre.Különös, hogy a testvére eljegyezte magát azután, hogy a minap még kész örömmelflörtölt vele.Akkor pedig már ismernie kellett azt a férfit, akit ma a vQlegényének nevez.Kiérti ezt? A nQk kiszámíthatatlanok, és az is lehet, hogy Nora Rupertus kisasszony csakféltékennyé akarta tenni leendQje-gyesét.Megesik az ilyesmi.Arnold annak mindenesetreörült, hogy felelQtlen játékával nem ejtett sebet az ifjú hölgy szívén.Az sem elképzelhetetlen, hogy a szegény testvérhúg a házasságkötés után feleslegesséválik a gazdag nQvér házában, aki talán ott él majd együtt a férjével.Ha pedig így van, nemkizárt, hogy Ruth Rupertus örömmel költözne ki hozzá Rautenaura.A ház hiányosságaiértkárpótolhatná a táj szépsége.A fiatalember körbepillantott.A távolban Türingia hegyei magasodtak, és amerre a szemellátott, csodaszép volt a vidék.Arnold lelke Ruth után kiáltott. Mert ahová te mégy, odamegyek én is mondta a bibliai Ruth.Vajon Ruth Rupertus is ezt mondja majd, ha sikerülmeghódítania a szívét? Tudsz-e engem szeretni, édes Ruth?A legszívesebben azonnal elrohant volna hozzá, hogy feltegye neki a mindent eldöntQkérdést.De rögtön belátta, hogy amíg a munkaszerzQdése nincs a kezében, nem lehet biztos adolgában.Higgadtan várnia kell, bármilyen nehéz is lesz.XII.Fredi Fiebelkorn ismét tizenkét óra tájban érkezett a Rupertus-villába.Csak Ruth voltodahaza, aki most is Susanna Hell-lel tanult.Nora és von Werner asszony a városba ment, éstöbb boltban is megrendeléseket adott le a kelengyéhez.A két hölgy egy szállodában beszéltmeg találkozót Georg Reinharddal, hogy együtt ebédeljenek, és délután folytassák a vásárlást.Nem voltak bQvében az idQnek, hiszen már januárban meg akarták tartani az esküvQt.Noraannyira boldog volt, amennyire azt a természete megengedte.VQlegénye imádta, és mindenkívánságát leste.Tegnap kint teázott a Rupertus-villában, és Ruthtal is egyre jobbanmegkedvelték egymást.A következQ szerdára kitqzött eljegyzési vacsorára a testvérek az összes ismerQsüketmeghívták.Vasárnap délelQttre azt beszélték meg, hogy Nora és Ruth, természetesen vonWerner asszony kíséretében, látogatást tesz Georg Reinhard tóparti villájában, a Wannsee-nél.A leendQ feleség terepszemlét tarthat, és elmondhatja, miféle változtatásokat szeretneelvégeztetni a beköltözése elQtt.Ruth nem mondott le megszokott napirendjérQl, és ugyanúgy élt tovább, mint korábban.Avásárlásokra von Werner asszony elkísérte helyette a testvérét, Q pedig bejárt az egyetemielQadásokra, odahaza tanult Susannával, vagy éppen a Rautenau-birtok megvásárlása ésArnold von Rautenau járt az eszében.Így aztán egyedül fogadta Fredi Fiebelkornt, mert Susannát megint magára hagyta adolgozószobában.ElQtte szinte kötelezQ érvénnyel meginvitálta tízóraira, és a diáklánytiltakozása ezúttal nem volt különösebben határozott. Ha most cserbenhagy, Susanna kisasszony mondta Ruth, mielQtt a fogadószobábaindult volna , egészen magányos leszek, mert a nQvérem és von Werner asszony sincsidehaza.Maga nélkül Fiebelkorn urat sem marasztalhatom itt.Csúnya dolog lenne, ha nemengedne a kérésemnek.Amíg az üzleti ügyeket elrendezem Fiebelkorn úrral, addig nyugodtantanulhat holnapra,Susanna kész örömmel tett eleget a meghívásnak, Ruth pedig lement Fredihez.LegelQbb isazt mondta el neki, hogy itt kell maradnia tízóraira, és ezúttal csak hármasban ülnek majd azasztalnál. Remélem, nem kellemetlen így magának tette hozzá huncut képpel. Örök hálára kötelez, nagyságos kisasszony mondta az ifjú Fiebelkorn szinteüdvözültem. A nQvérem mostanság gyakran hagy majd egyedül, ezért jólesne, ha maga és Hellkisasszony minél többször oldanák a magányomat.Ma átjönnek teára a Sanders testvérek,úgyhogy hála nekik, délután sem leszek elhagyatott.Most pedig mesélje el, mennyire jutottRautenau dolgában!Fredi elmondta, hogy a hitelezQk, az édesapját is beleértve, örömmel vették a vevQjelentkezését.Apja azonnal kiment a birtokra, és most éppen von Rautenauval tárgyal azintézQi állásról. Nincs kétségünk afelQl, hogy azonnal igent mond majd.Apám a fizetésérQl ismegállapodik, és minden egyebet megbeszél vele.Arra ugyancsak gondja lesz, hogy másnevén köttessék meg a szerzQdés
[ Pobierz całość w formacie PDF ]